Megemlékezés Dr. Buza Lászlóra

Dr. Buza László sírja a Farkasréti temetőben

A 135 éve született Dr. Buza László (1885-1969) sírjánál jártam a napokban. Nem véletlenül, szándékosan kívántam tiszteletet tenni e helyen. Buza professzor a nemzetközi közjog tudományának volt komoly művelője (szakterületünk teljesen más). Viszont emberi nagysága megkérdőjelezhetetlen, a tiszteletadást minden szempontból megérdemli.

A sárospataki református jogakadémián, majd Kolozsváron, az egykori Ferenc József Tudományegyetemen tanult, itt avatták 1908-ban jogi, 1909-ben pedig államtudományi doktorrá. Oktatói pályáját is Kolozsváron kezdte el, az impériumváltásig itt tanított, majd a Szegedre költözött egyetem professzora volt. 1940-ben visszatért Kolozsvárra, és 1948-ig volt itt professzor, előbb a Szegedről visszatért egyetemen, majd az 1945-ben alapított Bolyai Egyetemen. A világháború végén, azért, hogy az egyetem folyamatos működése ne szűnjön meg, összegyűjtötte azt a néhány joghallgatót, akit Kolozsváron el tudott érni, és más oktatók hiányában egyedül oktatta az összes egyetemi tárgyat. Egyik tanítványának visszaemlékezése szerint “a jog- és államtudományi karon egyedül csak Buza professzor maradt a helyén. A néhány jelen levő hallgatójának viszont ugyanolyan szinten és igényességgel tartott előadást nemzetközi, büntető- és magánjogból, mint amikor ezt telt ház előtt tette.” Jogász szakértőként 1945-46-ban részt vett a Márton Áron püspök által vezetett testületben, amely az erdélyi magyarság nevében memorandumot dolgozott ki a határok igazságos, etnikai alapú kialakításáról a békekonferencia számára. A memorandumot, amelyet az erdélyi magyarság képviseletében Márton Áron katolikus és Vásárhelyi János református pürpökök, Szász Pál, az Erdélyi Gazdasági Egyesület elnöke, Korparich Ede, a Romániai Magyar Fogyasztási Szövetkezetek elnöke, illetve Lakatos István, a Romániai Magyar Hitel- és Gazdasági Szövetkezetek elnöke írt alá, nem vették figyelembe.

Buza Lászlót szakmai munkásságának elismeréseként 1946-ban, kolozsvári professzorként a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának választották.

Közép-Kelet-Európában túl sok a törésvonal. Erdélyben a megszűnő, elköltöző, átvett, egyesített vagy elfoglalt egyetemeinktől nehéz lenne az intézményi folytonosságot számon kérni. Ennek a lehetőségét elvette a történelem. De folytonosság mégis van, egyfelől eszmei, másfelől személyi. Buza László személye a Ferenc József Egyetemet és a Bolyai Tudományegyetemet köti össze. A Bolyai 1945-48 között még klasszikus polgári egyetem volt. A marxista egyetemmé való átalakítás során a magyar állampolgársággal rendelkező tanárokat, így Buza Lászlót is, elküldték az egyetemről. Akik ebben az időszakban voltak joghallgatók, a marxista átalakítást hihetetlen minőségi romlásként élték meg. Buza László 1948-as káderlapja szerint “ideológiai szempontból az oktatásban nem fejlődik és veszélyesnek tekintendő.” Vagyis nem volt alkalmas a Bolyai Egyetem marxista ideológia szerinti átformálásában szerepet játszani. Visszatért Szegedre és folytatta tudományos pályáját. A református egyház Duna-melléki kerületének főgondnoki tisztségét is betöltötte. Emberi értékei mellett a kisebbségi jog tudósaként is emlékeznünk kell rá.

Dr. Buza László Finkey Ferencnek szóló dedikációja egyik könyvében.