Két veszteség…

Két jóbarátot is elveszítettünk a napokban…

Dr. Nánási László volt ügyészt, jogtörténészt, az Erdély jogtörténete című kötetünk társszerzőjét, a büntetőjog-történet meghatározó jelentőségű tudósát…

Bogdán László sepsiszentgyörgyi írót, költőt, egykoron édesapám bajtársát, akitől még sok-sok történetet vártam, és aki a következő sorokat is írta:

Metaforái vakító fényénél látom a szögesdrótokat.
Verebek hintáznak rajtuk. A legfőbb érték az ember –
olvasható a felirat a Gulág szigetcsoport lágereinek
kapui felett. A munka szabaddá tesz – rémlik fel
egy másik tábla és őrjöngök, whiskys poharammal
a kezemben, ingerel a történelem cinizmusa.
Hogyan lehet, ép elmével túlélni a zsarnokságot?
Barátaink halálát? A halál kerengését, testmelegét?
Mégiscsak el kell utaznom Pétervárra,
megnézni a bronzlovast, a rakpartot, a Névát,
az Admiralitás tűhegyes, égbe fúródó tornyát,
a Ladoga tavat, a Mars mezőt, a Nyári kert szobrait.
Az Anyicskov híd lovakat megfékező szoboralakjait…
Télen kellene odautaznom, hogy elmehessünk a szigetekre szánon.

Isten nyugtassa őket!